A hajhosszabbítás története
Időszámításunk előtt 3.000-től az ókori egyiptomi birodalomban az uralkodók udvarában nők és férfiak egyaránt parókát viseltek, illetve a tehetősebbek is póthajat viseltek. Az ókori parókákat több kisebb hajfonatból, tetőcserép formában állítottak össze, eltakarták vele az eredeti hajat, ám a homlokot rendszerint szabadon hagyták. A rómaiak időszámításunk előtt III. században az aktuális divat szerint hordták a hajukat: fodorították, nyírták és illatosították. Az ókori Rómában a germán nők szőke hajat keresték a legjobban. A szőke haj testesítette meg már akkor is az abszolút nőideállt. A középkorban a paróka csak a hiányos haj pótlására szolgált XIII. századtól kezdett ismét terjedni.
XVI-XVII. századtól egyre nagyon divatba jöttek a parókák Franciaországban. Erre az időszakra jellemzőek a nagy,fehér tornyos parókák és fűzők. Ekkor már kenderből készítettek "műhajat",melyet a a kor divatjának megfelelően formáztak és színes rizsporral hintettek be. Az alsóbb osztályok hölgy tagjai lisztet használtak.
A még most is használatos, selyemszálakkal átfont parókákat először a XVII. században egy párizsi művész készítette el és tette divatossá. Az uralkodók igen nagy rajongásának köszönhetően nagy népszerűségnek örvendett majd végül a giccs netovábbját képviselő alonge parókában teljesedett ki a paróka őrület az újkor elején. Ezt állami parókának is hívták, ez volt a méltóság, hatalom, gazdagság jelvénye.
Nagyon drága volt, kisebb formájú parókákat is kezdtek használni, és ezekből fejlődött ki (1750 táján) a copf.
A modern hajhosszabbítási eljárások (hajfelvarrás, mikrocsomózás, hőillesztés,) amerikából 60-70 években indultak útnak, először a Hollywood-i sztároknál majd hamarosan az átlag emberek számára is elérhető árúvá váltak ezek az eljárásárok. A 80-90-évektől a plasztikai műtéti eljárások között megjelentek a hajbeültetési eljárások is, melynek az árát csak a legtehetősebbek engedhetik meg maguknak mind a mai napig.